Fast fashion, másodkéz, minőségi darab – Future of Debrecen

Fast fashion, másodkéz, minőségi darab

Future of Debrecen

Zöld döntés – 5. rész

Van még hely a szekrényedben?

Egy európai lakos 2022-ben átlagosan 19 kilogramm ruhát, lábbelit és háztartási textíliát fogyasztott – ennyi nagyjából egy nagy bőröndöt töltene meg. Ebből körülbelül 8 kilogramm volt a ruházat, 4 kilogramm a lábbeli és 7 kilogramm a háztartási textília. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint a textíliák fogyasztása 2019 és 2022 között 17-ről 19 kilogrammra nőtt fejenként. (eea.europa.eu)

A fast fashion elterjedése alapjaiban változtatta meg a kapcsolatunkat a ruhákkal. Az olcsó és gyorsan változó kínálat azt az érzést keltheti, hogy a ruhák szezonális, könnyen lecserélhető termékek. Rengeteget vásárolunk, sok darabot csak néhányszor viselünk, miközben már keressük is a következő újdonságot a webshopok kínálatában.

Pedig környezeti szempontból nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy miből készült a ruha, hanem az is, hogy szükségünk volt-e rá és hányszor fogjuk viselni.

A gyártás valódi terhe

A ruhák környezeti terhelése már azelőtt elkezdődik, hogy egyáltalán felkerülnének a boltok polcaira. A gyapot termesztése, a szintetikus szálak előállítása, a fonás, szövés, festés, kikészítés és a szállítás mind energiát és nyersanyagokat igényel.

Becslések szerint a textilipar a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2-8 százalékáért felelős, miközben jelentős víz- és vegyszerfelhasználással is jár. Az UNEP szerint a textilipar évente mintegy 86 millió olimpiai úszómedencényi vizet használ fel. (UNEP – UN Environment Programme)

A vízfelhasználásnál azonban érdemes óvatosnak lenni a gyakran idézett számokkal. Egy pamutpólóhoz kapcsolt 2700 literes érték például nem egyszerűen azt jelenti, hogy ennyi vizet engednek át a gyárban: a vízlábnyom a gyapot termesztéséhez szükséges vizet és a teljes ellátási lánc különböző folyamatait is figyelembe veheti. 

A textilipar klímahatása sem kizárólag a gyártásból ered. A ruhák mosása, szárítása, vasalása és a termékek életciklusának vége szintén hozzájárul a környezeti terheléshez. Az EEA számításai szerint az EU háztartásai által 2022-ben vásárolt textíliák teljes ellátási lánca fejenként mintegy 355 kilogramm CO₂-egyenérték kibocsátással járt. (eea.europa.eu)

Ezért egy ruhadarab környezeti terhelését nem lehet pusztán az árcédula vagy az anyagösszetétel alapján megítélni. 

Hányszor vesszük fel?

A ruházkodás egyik legfontosabb környezeti kérdése a használat időtartama. Ha egy ruhadarabot csak néhányszor veszünk fel, az előállításához szükséges nyersanyag, energia, víz és szállítási költség nagyon kevés használat között oszlik meg. Ha ugyanazt a ruhát évekig viseljük, javítjuk, majd továbbadjuk, az előállítás környezeti terhe sokkal több használatra oszlik el.

Ezért a tartósság önmagában is fontos érték, de csak akkor, ha valóban használjuk is a ruhát.

Egy drága kabát, amely tíz évig a szekrényben áll, nem feltétlenül környezetbarátabb, mint egy olcsóbb darab, amelyet valaki hosszú ideig ténylegesen használ. Ugyanígy egy „fenntartható” címkével ellátott új ruhadarab sem feltétlenül jobb választás, ha egyáltalán nincs rá szükségünk.

A legkisebb környezeti terhelést általában az jelenti, ha nem vásárolunk új terméket, hanem tovább használjuk azt, ami már megvan.

A másodkéz: amikor nem kell újat gyártani

A használt ruha egyik legnagyobb előnye, hogy a már legyártott termék életét hosszabbíthatjuk meg vele. Ha egy másodkézből vásárolt kabát vagy nadrág miatt nem készül el egy újabb, hasonló ruhadarab, akkor elkerülhető az új alapanyag kitermeléséből és a gyártásból eredő szennyezés.

A másodkéz azonban nem automatikusan „nulla környezeti terhelésű”. A szállítás, a csomagolás, az üzletek és online platformok működése, valamint a ruhadarab tisztítása továbbra is járhat környezeti hatással.

Ezért a legfontosabb kérdés itt is az, hogy a használt ruha valóban kivált-e egy új vásárlást.

Ha egy új póló helyett veszünk egy használtat, az jó irány. Ha viszont a használt ruha megvásárlása csak további felesleges fogyasztást jelent, a környezeti előny már kisebb.

A másodkéz ennek ellenére egyre fontosabb része a ruházati piacnak. A ThredUp 2026-os, a GlobalData adataira épülő jelentése szerint a globális használtruha-piac 2030-ra elérheti a 393 milliárd dollárt, és a teljes ruházati piacnál kétszer gyorsabban növekedhet. (ThredUp)

A javítás: a legegyszerűbb körforgás

A ruházkodásról szóló zöld döntéseknél gyakran megfeledkezünk egy egyszerű lehetőségről: nem kell kidobni azt, ami javítható.

Egy leszakadt gomb, kisebb szakadás, elromlott cipzár vagy felbomlott varrás miatt nem szükséges új ruhadarabot vásárolni. A javítás meghosszabbítja a már legyártott termék használati idejét, mivel nem igényel új alapanyag-kitermelést és teljes gyártási folyamatot.

A ruhadarab életének meghosszabbítása sokszor fontosabb környezeti lépés, mint egy új, fenntarthatóbbnak mondott termék megvásárlása.

A minőségi darab mint hosszú távú döntés

Ha mégis új ruhát vásárolunk, érdemes nem kizárólag az árat nézni. A jó minőségű, tartós és javítható ruhadarab előnye, hogy hosszabb ideig használható, kevésbé valószínű, hogy néhány mosás után elveszíti a formáját, és később másnak is továbbadható.

A magasabb ár azonban önmagában nem garancia a jobb minőségre vagy a kisebb környezeti terhelésre. A márkanév sem feltétlenül jelent hosszabb élettartamot.

Vásárláskor érdemes inkább azt megnézni:

  • milyen anyagból készült,
  • milyen a varrás és a kivitelezés,
  • javítható-e,
  • mennyire időtálló a szabása,
  • várhatóan hány alkalommal fogjuk viselni,
  • valóban szükségünk van-e rá.

A legjobb új ruha nem feltétlenül a legdrágább. Az a jó választás, amelyet sokszor, sokáig hordunk és lehetőleg másodszor is használni tud valaki.

Mi történik a ruhával, amikor már nincs rá szükségünk?

A ruha nem feltétlenül válik hulladékká attól, hogy számunkra már nem használható. A még jó állapotú darabokat eladhatjuk, elajándékozhatjuk vagy más módon továbbadhatjuk. A valóban elhasználódott textíliák pedig elkülönített gyűjtésbe kerülhetnek.

Az EEA szerint 2022-ben az EU-ban mintegy 6,94 millió tonna textilhulladék keletkezett, fejenként körülbelül 16 kilogramm. A háztartási textilhulladék 85 százalékát ekkor még nem gyűjtötték külön, hanem a vegyes háztartási hulladékba került. (eea.europa.eu)

Mit szabályoz most az EU?

Az Európai Unió 2025. október 16-án hatályba lépett módosítása új szabályokat vezetett be a textil- és lábbeliszektor kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerére (EPR).

A tagállamoknak saját EPR-rendszert kell kialakítaniuk, amelyben a textil- és lábbelitermékek gyártói hozzájárulnak a termékekből keletkező hulladék gyűjtésének és kezelésének költségeihez. A rendszerben a hozzájárulás mértéke a termék bizonyos fenntarthatósági jellemzőitől – például tartósságától és újrahasznosíthatóságától – is függhet. (Environment)

A szabályozás célja nem egyszerűen a fast fashion betiltása, hanem az, hogy gazdasági ösztönzőkkel is a tartósabb, javíthatóbb és körforgásosabb termékek felé mozdítsa a piacot.

Magyarországon 2025-től kötelező a textilhulladék elkülönített gyűjtésének biztosítása. A MOHU jelenlegi tájékoztatása szerint országszerte 2850 textilkonténer áll rendelkezésre, a cél pedig 6000 konténer 2026 végére. (Mohu)

Zöld döntés

A ruházkodásnál a legfontosabb zöld döntés nem feltétlenül az, hogy milyen ruhát vásárolunk, hanem hogy vásárolunk-e egyáltalán.

A meglévő ruhatárunkat lehetőség szerint használjuk tovább. Ami javítható, javítsuk meg. Ha nekünk már nincs rá szükségünk, adjuk tovább. Ha új darabra van szükségünk, először érdemes körülnézni a másodkézpiacon. Új vásárlásnál pedig ne csak az árat vagy a márkanevet nézzük, hanem azt is, hogy az adott darab mennyire tartós, javítható és sokoldalúan használható.

A sorrend egyszerű:

kevesebb vásárlás – hosszabb használat – javítás – továbbadás – másodkéz – és csak ezután jöjjön az új termék.

A legzöldebb ruha többnyire az, ami már a szekrényünkben van.

A Zöld döntés sorozat következő cikke az otthonok energiafelhasználásának egyik legfontosabb kérdésével foglalkozik: gáz, hőszivattyú vagy fa – melyik fűtési megoldás mit jelent valójában?

Felhasznált források:

Borbélyné dr. Bacsó Viktória

Agóra Tudományos Élményközpont ügyvezetője

Tornainé Kicsák Edit

környezet biotechnológus

Nagy Péter Zoltán

gazdasági agrármérnök, jogi szakokleveles közgazdász

Géber János

geográfus, projektmenedzser

Nagy-Gergely Valéria

jogi szakokleveles közgazdász

Hamecz Orsolya

okleveles természetvédelmi mérnök

Juhász Lajos

a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészet erdészeti igazgatója

dr. Aradi Csaba

ökológus

Nagyné Pálfi Zsuzsa

környezetgazdálkodási agrármérnök

Váradi Zoltán

a Természettár vezetője

Senánszky Petra

többszörös világ- és Európa-bajnok uszonyos úszó

Lenner Ádám

a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzsere

Szentpéteri-Nagy Veronika

kertészmérnök

Balázs Ákos

Debrecen Környezetvédelmi ügyeiért is felelős alpolgármester, Debrecen Környezetvédelmi munkacsoportjának elnöke

Rácz Gréta Ildikó

biológus, a Green Drops Farm Kft. Társalapítója

Hosszu Róbert

az NI Hungary Kft. vezérigazgatója

Duzs László

természetvédelmi mérnök

Fodorné Magyar Ágnes

tanár, köznevelési szakértő, iskolakert mentor

dr. Kövér László

a Debreceni Egyetem adjunktusa

Váradi Ferenc

rádiós műsorvezető

dr. Krecz Tibor

kommunikációs szakember

dr. Szűcs István

a Debreceni Egyetem intézetigazgató egyetemi docense

dr. Grasselli Gábor

a Debreceni Regionális Gazdaságfejlesztési Alapítvány igazgatója

Kálmánczi Miklós

stratégiai igazgató, Debreceni Városüzemeltetési Kft.

Balogh Dóra

divattervező, környezettervező

Tóth Máté

Természetvédelmi mérnök

Gorján Ferenc

a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója

Fülöp Ferenc

környezetmérnök, fotográfus

Dancs László

az EDC Városfejlesztési csoportjának vezetője

Csatlakozz hozzánk!